A Fáy család őstörténete

Családunk története a XIII. században kezdődik. 1217 augusztusában, II. Endre királyunk keresztes hadjáratra indult a Szentföldre. Útjára számos előkelőség elkísérte, köztük egy Rugach nevű ember. Rugach rangjára, helyzetére utal az a tény, hogy nevét egy 1188. évi okmány említi, illetve az, hogy felesége Bánk Eleonóra volt, aki Bánk bán testvére.  Rugach 1217-ben a Szentföldön halt meg. Rugachnak két fiáról tudunk Donról  és Barnabásról.

– Apa meséld el, hogy volt, amikor Rugach fiai megmentették a királyt! – kértük apánkat.
A történet az 1241-es muhi csatánál kezdődik, ahol IV. Béla menekült az ellenség elől. A király lovát kilőtték alóla, de a mellette menetelő Don és Barnabás átadják paripáikat, ők maguk pedig a földre feküdve halottnak tetetik magukat. Így megmenekül a király és a tatárjárás után hősi tettükért a Fáj birtokot adományozza a vitézeinek.

Szájtátva hallgattuk a meseszerű történetet, majd kikerekedett szemmel néztük a nemesi rang átadásáról szóló kutyabőr oklevél másolatát.

A történetet igazolja IV. Béla király adománylevele, mely latin nyelven íródott. Szövegének magyar nyelvű fordítása alább olvasható. A képen is látszik, hogy a sokszori hajtogatás miatt a levélen voltak nehezen olvasható szavak, ezt a leírás is mutatja.

„Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horváthország, Ráma, Szerbia, Galicia és Kunország királya. Mindazoknak, akik jelen levelet látják, üdvözlet a mindenek Megváltójában. Jelen levelünk tartalmával mindenki tudomására kívánjuk hozni, hogy Don és Barnabás, Rugach fiai jelenlétünk elé járulva alázatosan kérték, hogy nekik sok és hű szolgálatukért, és vérük ontásáért is örökséget adni méltóztassunk. Mi tehát, tekintve szolgálataikat, amelyeket nekünk a tatárok idején személyesen tanusítottak és lovukat nekünk adva magukat halálra szánták, Fáy földet ugyane Donnak és Barnabásnak, Rugach fiainak adtuk, valamint örököseinek és örököseik utódainak örökös, békés birtokul, azon régi határokkal, mint régóta ki volt jelölve. A mondott föld szomszédai pedig keleti részről Kech, másik részről pedig Scebena, déli részről pedig Papi, északi részről pedig Chenata. Innen a Rusózóföldhöz megy egy bérc fölött s elválasztja Szemerétől és Guntertől. Innen leszáll a Kech völgyébe az előbbi helyre ugyanazon határok és mesgyék alatt, mint az első birtokosai által határolva és birtokolva volt. Hogy pedig ez az adományunk az állandóság erejét elnyerje és az idők folyamán se legyen bárki által visszavonható: adtuk jelen levelünket kettős pecsétünk erejével megerősítve. Kiadva Achilles mester, prépost, udvarunk alkancellárja, kedvelünk és hívünk keze által az Úr Ezerkettőszáznegyvenharmadik évében, uralkodásunknak pedig nyolcadik évében.”

Az adománylevelet V. István megerősítette.

Don és Barnabás még nem használták a Fáy nevet. A kornak megfelelően nevüket, Rugach fia Don és Rugach fia Barnabásként viselték. Leszármazottjaik már a Fáy vezetéknevet használták és nemesi előnévként a faji-t.

A család címere is a fenti történetet örökíti meg. Középen egy vitézt, amint ágaskodó lovát tartja és a korona felett is egy ló alakja jelenik meg. Ezt a címert büszkén nézegettük már kicsiny gyermekként a nappali karosszékeire hímezve vagy fafaragáson az ajtó mellett.