Hogyan lesz „gyütt-ment”-ből „rokony”?
Lehet, hogy már hallottad ezt a kifejezést: „gyütt-ment”, lehet, hogy nem. Azt jelenti, hogy beköltözöl egy olyan településre, ahol nincsenek felmenőid. Ezen a helyen nem tartozol az őslakosok, a törzsgyökeres helybéliek közé. Idegen vagy.
Férjemmel, mi is így költöztünk 2002-ben Terénybe. Nem ismertünk senkit, sőt még a faluról sem hallottunk korábban. A környéket járva, autóztunk be a községbe és már-már ki is hajtottunk volna belőle, amikor meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Tudniillik a Szőlősort. A kifejezés, egy hosszú utcának, a Kossuth útnak egy rövid szakaszát jelöli, ahol az utca fölé egy déli oldalú hegy-domb emelkedik, amit fekvésénél fogva szőlőtermesztésre hasznosítottak. A domb alján, a hosszú parcellájú telkek elején sorakoznak, egymás mellett azok a népi parasztházak, amikbe beleszerettünk.
Nem volt kérdés, hogy közelebbről is megnézzük őket és a nézgelődésnek, száj tátásnak, házvásárlás lett a vége. Beköltözésünk történetéről külön írásban számolok be, itt most elég legyen annyi, hogy eldőlt, ide költözünk.
Az idegeneket ritkán fogadják nagy lelkesedéssel, hacsak nem átutazó. Akkor az illendőség is úgy kívánja, leültessük, megkínáljuk, elbeszélgessünk vele, aztán sűrű jókívánságok között elbúcsúzzunk egymástól, a talán soha viszontnemlátás reményében. Na de a beköltözők? Bevándorlók? Idegenek? Gyütt-mentek? Kik ők? Honnan jönnek? Miféle emberek? Milyen eszméket hoznak? Milyen értékeket képviselnek? Hiszen velük fogunk most találkozni minden nap. Egy nagy városban talán mindez nem olyan lényeges kérdés, mint egy kis településen. De itt nem is a település mérete a meghatározó, hanem a közösség mérete, és nagyvárosban is vannak közösségek: társasházak, lakóparkok, utcák lakói, akik jó esetben odafigyelnek egymásra.
Szóval eldőlt, hogy mi Terényben gyütt-mentek leszünk. A házunkat Pali bácsitól vettük. Megtudtuk tőle, hogy a házat az édesapja építette, aki bányász volt. A helybéli bányák működtetésé miatt szükségessé váltak új telkek kiosztása, hogy a munkások lakóházakat építhessenek maguknak és a munkahelyük közelébe telepedhessenek le. Ez a telekosztás az 1900-as évek elején történt és a házak a 20-as,-30-as években épültek, szépen egymás mellé. A miénket 1936-ban emelték kő alapokra, vert vályogból.
A rövid és gyors ismerkedés és egyezkedés után megszületett az adásvétel. A vételár kifizetésekor Pali bácsi és a férjem elégedetten paroláztak egymással. Pali bácsi megfogta Dani vállát és ezt mondta:
– Hát Danikám, most már rokonyok lettünk.
Így kerültünk mi igazán szoros kapcsolatba Pali bácsival és feleségével, Zsuzsa nénivel, akikhez rendszeresen átjártunk, beszélgetni, tanácsot kérni vagy segíteni. Tagadhatatlan, hogy a velünk idős fia is közelebb áll hozzánk érzelmileg, mint a többi terényi lakos. És ezt további beköltézésekkor is tapasztaltuk, hogy akik között ház eladás-vásárlás történt, azok más kapcsolati szinten állnak egymással, mint másokkal. Hát így lehet gyütt-mentből rokonyá válni, de azért ezt ki is kell érdemelni…
Hasonló írások