Terényi program Fáy Aladár nyomában

Szerző: | 2020. okt. 30. | Rólunk

Fáy Aladár képeit nézve egy egészen különleges világ tárul fel az ember előtt. Amennyiben már jártál nálunk az Árdai Vendégházban, láthattad néhány alkotásának képét. Ekkor sok vendég érdeklődni kezd arról, hogy ki volt ő?

Fáy Aladár (1898-1963) az én dédpapám volt, akit annak idején sokszor megihlettek a cserháti tájak. Gyermekként sokat nyaralt Bercelen és Galgagután, s könnyen megeshet, hogy egy szandavári kirándulása során láthatta a terényi Szőlősoron álló házakat, köztük azt is, ahová mi költöztünk 2002-ben. Legalábbis ábrándos szívvel szeretnénk ezt hinni. 🙂

Egy olvasónk jelezte vissza, hogy szívesen olvasna Fáy Aladárról és munkásságáról, de ahogy felkutattam a róla szóló anyagokat, meg kellett állapítsam, hogy erre nem elég ez a blogposzt. Ugyanakkor Terényben vannak lehetőségek arra, hogy elmerülj Fáy Aladás meseszerű képeinek világában. 

Szállás és művészet
Terényben, az Árdai Vendégház falain Fáy Aladár képei sorakoznak. Szállóvendégként alaposan szemügyre veheted az általa megteremtett formavilágot. Szemed előtt megelevenednek az egymással viaskodó szarvasbikák, a kútnál szomjukat oltó szürkemarhák vagy a színpompás tollú madarak. A középső apartmanban a Rege a csodaszarvasról c. vers részletei vetítik elénk a honfoglalás kalandos történetét. Amennyiben szeretnéd megnézni a képeket, de csak átutazóban vagy Terényben, egyeztess velünk.

Kávé és életrajz
A dédpapa életéről született egy könyv, amely most is nyitva fekszik mellettem. Szívesen megosztanék belőle részleteket, mégis inkább azt javasolom: olvasd el te is! A terényi Edvi-Illés Kávéház olvasósarkában megtalálod a Fáy Aladár c. könyvet. Rendelj egy kellemes kávét, helyezkedj el kényelmesen a vaskályha melegében és merülj el a könyv lapjain megelevenedő történelemben. Szóba kerül alkotással töltött gyermekkora, a szépirodalom iránti vonzalma, a természet  megfigyelése, a második világháború átélése és arról is, hogyan tudott ember maradni a hosszú, méltatlan börtönévek alatt.

Hunnia csipke és A magyarság díszítő ösztöne
Dédpapa szeretett írni, legyen szó meséről, regényről, naplóról vagy arról a tanulmányról, melyet a magyar motívumvilág felkutatásáról, elemézéséről készített. Könyvének eme pár sora jól mutatja, hogy mi volt a célja: „Ez a tanulmány azokat a képzeletbeli és ízlésbeli törvényszerűségeket kutatja, amelyek a magyar nép díszítőművészetében érvényesülnek jellemzően, s a magyar lélekalkatra közvetlen világot vetve, közelebb vezetnek sajátos jellemünk megismeréséhez, kifejezéséhez.” A két világháború között, a külföldi elnyomásban sok magyar szerette volna felfedezni, megérteni az ősi ornamentikát és a magyar motívumvilágot visszahozni az itthoni ipar területeire. Ennek a hozadéka a Hunnia csipke is, melyet megtekinthetsz a terényi Csipkemúzeumban. (A magyarság díszítő ösztöne c. könyvbe is belelapozhatsz nálunk.)

Mese és kalamajka
A kisebb és nagyobb gyerkőcök is megismerhetik Fáy Aladár képeit. A kókuszdió története c. könyvecske részben egy színesen illusztrált verses-mese, részben pedig egy színezhető rész, melyben te mesélheted el a történetet. Felnőttek számára is megéri végigolvasni, mert dédpapa szóhasználata, csavaros észjárása téged is mosolyra fakaszt. Kissé homályba vész egy másik műve, amelyet gyermekei, unokái számára készített: egy társasjáték, amit saját kezűleg festett. Ennek reprodukciója családunk tulajdona, de szívesen kölcsönadjuk, ha szeretnétek vándorútra indulni egy mesebeli erdőben, hogy kiszabadítsátok Csincsilla Kalamajka hercegnőt.

Alkosd tovább te!
Egyet kiemelve Fáy Aladár életéből az lenne, hogy hivatásos rajzolója volt az Állatkertnek. Órahosszákat ült a kifutók előtt, figyelvén az állatokat, mozdulataikat, vonásaikat. Vázlatokat készített, majd ezeket dolgozta tovább. Erre az alapos megfigyelésre tanította gyermekeit, tanítványait. Ez az, amit te is gyakorolhatsz akár Terényben, akár máshol a világban. Végy magadhoz papírt, ceruzát és ülj le egy helyre alkotni. Figyeld meg, amit látsz, majd készítd el a skiccet, utána töltsd fel színekkel vagy árnyékold. Nem kell tökéletesnek lennie, a folyamat a lényeg.

(Óvónőként dolgozva megismertettem a gyerekekkel Aladár bácsi munkáit, majd átsétáltunk a közeli állatkerbe, megfigyeltük az állatokat, s a fűre telepedve a gyerekek rajzolni kezdtek. Csodálatos alkotások születtek, melyeket ITT tudsz megtekinteni.)

Tudod mit sajnálok nagyon? Azt, hogy a dédpapa illusztrációival nem készült mesefilm. Nézd meg a képeit, talán te is így gondolod majd. 🙂