Mókás tót és palóc szavak + NYEREMÉNYJÁTÉK

2002-ben, amikor Terénybe költöztünk, én még 11 éves kislyány voltam. Nagyon tetszett a helyi nénik palócos tájszólása, bár néha igen furcsán hatott a fülemnek, mikor a szomszéd néni azt kiabálta az utcán játszó kisöcsémnek:

– El ne ess a kismotorval!

Azután befordult az udvarra, hogy megetesse a tikokat. Később persze megkínált minket is egy kis kapros-túrós tésztával (minden sütemény elnevezése). Kifelé menet pedig felkaptuk a kút kávájáról a fém ibriket, vizet húztunk és leöblítettük az édességet. Tavaszelő volt ekkor, én pedig a vállaimat szabadon hagyó felsőben voltam odakint, ezért utánam szólt:

– Hát te lyányom, nem fázol ilyen nyuszkán?

Ekkora bizony már hűvös volt, úgyhogy hazaszaladtam, hogy bekucorodjak a kemencesutba felmelegedni és persze olvasni egy rövid Mikszáth novellát. Anyu tócsnit sütött a falmasinán, az öcsém meg néha megpiszkálta a tüzet a kutáccsal. Amikor aztán elkészült a vacsora és jóízűen elfogyasztottuk a helyi ételt, mind azt mondtuk:

– Na, ez igen fájin volt!

Szép lassan megtanultuk a helybéli palóc és tót szavakat, s ezekkel vizsgáztattuk az idelátogató városi barátainkat. Most pedig áprilisi tréfaként Nektek is készítettünk egy kis játékot, amivel INGYENES SZÁLLÁST nyerhettek az Árdai Vendégházba!